Már régen jelentkeztem ezen a fórumon keresztül...de mostantól ismét igyekszem beszámolni minden fontos eseményről! ;)
A
hosszú hétvége mérlege: 3 verseny, 2 dobogó, 1 esés, pár
kék-zöld folt és némi izomláz.
A
májust ünneplés helyett egy jó kis terepduatlon versennyel
kezdtem Újbudán. Életem első ilyen jellegű versenye, szóval
fogalmam sem volt mire számítsak. Csak ennyit tudtam, 2,4 km futás
– 9 km monti – 1,2 km futás. Gondoltam nem olyan hosszú ez,
ismerkedésnek a sportággal éppen ideális. Egy valamire azonban
nem számítottam...hogy ez bizony borzasztóan kemény 3,6 km futás
lesz! Egy DH pályán kellett felfutnunk, vagyis inkább fel
sétálnunk olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtunk, majd a
lefelékben lehetett futni, ahogy csak bírt az ember. Viszont még
lefelé is meglehetősen technikás volt a pálya,
poros-gyökeres-rönkök keresztbe, szóval nagyon figyelni kellett.
Az első két futókört sikeresen teljesítettem, jöhetett a monti.
Nem volt egyszerű pálya, főleg hogy az ironman felkészülés
miatt max heti egyszer ülök montira...ez a lefelékben fokozottan
érződött. Az utolsó sóderes lefelében faképnél is hagyott egy
versenytárs, de próbáltam igyekezni, amennyire csak lehetett,
bíztam benne, hogy a futásnál még be tudom hozni a lemaradásomat.
Szerencsére így is lett és már felfelé sikerült visszavennem a
pozíciómat. Fogalmam sem volt hányadik helyért küzdök, csak azt
tudtam, hogy menni kell, mert verseny van! Sikeresen célba értem és
meglepetten láttam az eredmény listán, hogy első lettem. Nagyon
örültem és izgatottan vártam a délutáni monti versenyt.
Nagyjából
másfél órám volt pihenni a 2 verseny között, így elég
fáradtan vágtam neki a 28 km-es, szintet bőven tartogató monti
futamnak. Tudtam, hogy lefelé szörnyen gyenge vagyok a többiekhez
képest és az első körben realizáltam, hogy ha a felkfelékben
kinyírom magam, hogy versenyben maradhassak, akkor a vasárnapi 10
órás MTB-re semmi erőm sem marad. Nagyon gyors, részben technikás
lefelék voltak, de én a biztonságra törekedtem, így nem mertem
engedni neki ész nélkül, meg is lett az eredménye. Már az első
körben éreztem, hogy nincs esély a dobogóra, így végigmentem
egy viszonylag kényelmes tempóban, óvatosan, nehogy essek.
Igyekeztem minél több energiát tartalékolni vasárnapra. Végül
negyedikként értem célba, amit azért sajnáltam, de ez most így
sikerült.
Szombaton
semmi esélyem sem volt a pihenésre, hajnalban kimentem átmozgatni
egyet, gondoltam jót tesz majd, de csak még jobban előhozta az
izomlázam. Pedig pénteken is próbálkoztam mindennel, nyújtottam,
ittam fehérjét, SMR hengereztem, masszíroztam, de sajnos az extrém
terhelés nem múlik el hiphop, nyom nélkül. A szombati átmozgatást
követően kocsiba be, irány Sajószentpéter, nagyi 80.
szülinapjának megünneplése, majd go haza. Este pakolás
vasárnapra, bringák a kocsiba, hogy ne másnap hajnalban kelljen
még azzal is foglalkozni.
Jóformán
pihenés nélkül, máris vasárnap lett és 6 óra pár perckor már
úton is voltunk apuval Marcaliba. A lábaimban sajnos még mindig
nagyon éreztem a pénteki napot, de bíztam benne, hogy nagy gond
nem lesz. Útközben szinte végig esett az eső, csak reménykedni
tudtam, hogy mire Marcaliba érünk, kicsit jobb idő fogad majd
minket. Szerencsére így is lett, kezdetben még kicsit hűvös
volt, de néhány esőcseppet leszámítva kifogástalan időnk lett.
Átvettem
a rajtszámom és feltérképeztem a terepet. Már a rajtszám
átvételnél meglepődtem, mert ilyennel még nem találkoztam
versenyen...2 rajtszámot kaptam, hogy ha esetleg bringát kell
cserélnem, ne kelljen vacakolni a rajtszám áttételével. Ez egy
nagyon szimpatikus gesztus volt számomra. Egy valamit még el
kellett intéznem a rajt előtt! A hátsó váltóm már pénteken
rendetlenkedett és a szombati egész napos utazás miatt esélyem
sem volt bevinni a bringa boltba, hogy ránézzenek. Így hát
megkerestem Bereczki „High5” Lacit, hogy segítsen nekem, aki
profi módon pillanatok alatt, nagyon precízen megoldotta a
problémát...kiderült, hogy rossz helyre volt húzva a bowden! Ez
úton is köszönöm a segítséget Lacinak, mert hibás hátsó
váltóval még a második helyre sem lett volna esélyem!
Mikor
minden technikai hiba megoldódott, mentem egy kört a pályán, majd
lassan következett a rajt. Nem nagyon kapkodtam, hiszen tudtam, hogy
messze még a vége! Hamar eltelt 2,5 óra és szinte még fel sem
ocsúdtam, de máris 2 kör hátrányom volt az első két
helyezettel szemben. Csak abban reménykedhettem, hogy a kamikaze
taktika nem fog beválni a csajoknak. Emesén láttam, hogy végig
bírni fogja, szépen lendületesen ment. Viszont úgy 3-4 óra
elteltével azt is észrevettem, hogy a második hely még nincs
veszve. Közel 3 kör hátrányban voltam a második helyen haladó
Ildihez képest, de úgy éreztem, hogy egyre jobban megyek, Ildit
pedig fáradni láttam, így elterveztem nagyjából milyen
időközönként kell visszavennem a köröket, majd ezt követően
hogyan tudok még némi előnyre szert tenni, ha esetleg valami
technikai probléma (defekt, láncszakadás, bármi egyéb) adódna,
akkor se veszítsem el a második helyet. Nagyjából 6,5-7 óra
környékére sikerült ledolgoznom a hátrányomat, s onnantól
kezdve már csak a minél nagyobb előny begyűjtésére
koncentráltam. Ez sikerült is, 8,5-9 óra környékére 3 kör
előnyt szereztem Ildivel szemben, Emesétől 5 kör hátrányban
voltam ekkor. Az utolsó 2 körben már csak pörgettem, mivel olyan
pulzusértékeket mutatott a Garminom, hogy csodálkoztam miért nem
fordultam még le a bringáról. Már úgyis eldőlt minden, így
inkább nem erőlködtem.
Végül
második helyen, 81 kört megtéve, nagyjából 150 km-t tekerve értem
célba.
Fárasztó,
de nagyon jó kis verseny volt!
A
szervezők előtt le a kalappal, 2 rajtszám az egyéni indulóknak,
folyamatosan alakították a pályát az időjárás miatt
balesetveszélyessé váló szakaszokon, kiváló pályajelölés,
élvezetes, bár kissé rázós pálya, királyi ellátás, nemcsak a
versenyzőknek, hanem a kísérőjüknek is! Remélem jövőre is
megrendezik ezt a hangulatos kis versenyt!
Köszönöm
mindenkinek, aki a pályán belül és azon kívül biztatott és
szólt egy-két jó szót hozzám, mert nagyon jól esett és
nagymértékben hozzájárult, hogy átlendüljek a holtpontokon!
Külön
köszönöm apunak a kitartó és profi frissítést és Fruzsinak a
hihetetlenül lelkes szurkolást!
Összességében
egész jó hétvégét sikerült zárnom, talán legközelebb még
jobb lesz! :)