Még hogy az első a legrosszabb?!

2011. november 20-án a féltávhoz érkeztünk, az Ózd Kupa volt ugyanis a Supercross sorozat harmadik állomása. Sokszor hallhattuk a verseny során, hogy bizony ez a megmérettetés fontos lehet a sorozat összesített eredménye szempontjából, hiszen, akik eddig jól szerepeltek és ezen a versenyen is meg tudták tartani előkelő pozíciójukat, nagy lépést tettek a végső győzelem megkaparintása felé.

fotó: hegyibringa.hu

A verseny a jól megszokott módon zajlott, a rajtok a szokásos időpontokban voltak, így kora hajnalban indultunk Veszprémből a hosszú útra.
Ahogy közeledtünk egyre inkább csökkent a hőmérséklet a műszerfalon, ez nem volt túl bíztató jel. Mikor Ózdra értünk 0 fok körüli hőmérséklet fogadott minket, meglehetősen hidegnek éreztem a levegőt.
Gyors átöltözést követően Andrissal bejártuk a pályát. Volt néhány szakasz, ahol leginkább azt éreztem, hogy legjobb lenne, ha letolnám, akkor tuti egyben jövök haza. Na, de persze ezt a ”pótedzőm” sosem engedi, így kénytelen voltam minden nehézséggel szembenézni és azokon a fránya kis lejtőkön is lemenni, amik nekem azért picit meghaladták a képességeimet eleinte. A pályabejárást követően még melegítettem kicsit és szép lassan elérkezett a rajt időpontja.
A startjel elhangzását követően megindult a mezőny, ami meglehetősen népes volt, így az első pár kanyarban voltak helyezkedések bőven. Az elején még úgy éreztem, nem is megy olyan rosszul, próbáltam tartani a lépést az előttem haladókkal, de aztán hamar rájöttem, hogy sokat kell még tanulnom, hogy ez sikerüljön is. Nem tetszett igazán a pálya, mivel jó pár részén le kellett küzdenem a félelmeimet, amit nem sikerült teljesen, így két alakalommal is hibáztam és a földön landoltam. De ez sem vette el a kedvem, felpattantam és már robogtam is tovább. Az eséseket sikerült még a második kör környékén összehoznom, így ezek után párszor végig kellett még menni az ominózus részeken. Persze az emlékek megszépülnek és bár a verseny alatt nem éreztem jól magam, mégsem bánom, hogy ott voltam és részt vettem ezen a futamon is.
Az eredmények tekintetében nem született meglepetés, Dósa Eszti állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára Módos Gabi és Manka előtt. Én egy újabb ötödik hellyel gyarapítottam az eredménylistámat, ami lassan már szokásosnak mondható.

fotó: hegyibringa.hu

A futamokat követően lehetőség volt némi elemózsiát is magunkhoz venni, a szervezők virslivel és pogácsával vendégelték meg az indulókat és hozzátartozóikat.
Összegezve az eseményeket megállapítottam, hogy egy jó kis – számomra – technikás pályát sikerült összehozni a szervezőknek és ismét egy remek versenyszervezés részesei lehettünk. Minden gördülékenyen zajlott és időben haza is értünk, ezért külön köszönet a szervezőknek.
Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a számára előírt penzumot!
És köszönet mindenkinek, aki tudja, hogy ebben a részben említeném meg!