Ezután már csak egy…

Elérkezett a Balassagyarmati cross futam is. December 3-án a Springa-domb adott otthont a Supercross sorozat negyedik állomásának. Az indulók számát tekintve most sem panaszkodhattak a rendezők. A temérdeknyi magyar mellett szép számmal indultak szlovák versenyzők is az eseményen.

Ismét hajnalban vágtunk neki a hosszú útnak, mert meglehetősen nagy távolságot kellett leküzdenünk, mivel sajnos Gyarmat sem a szomszéd település. Voltak, akik széles mosollyal mondták, hogy ők csak pár méterre laknak a pályától. Jó nekik, icipicit irigylem Őket. Mindennek ellenére a ködös időjárási viszonyokkal mit sem törődve már 9 óra környékén a helyszínre érkeztünk. Andris még poénkodott is, hogy akár a futóversenyen is elindulhatnánk. No, ezt az ötletet csírájában elfojtottuk. :)
Ahogy közeledett a verseny időpontja egyre többen lettünk. Már-már kezdem úgy érezni, hogy azok, akik a Supercross sorozaton indulnak és minden futamon részt vesznek, lassan egy nagy családdá növik ki magukat. Minden szurkoló lelkesen buzdítja még a hozzátartozója ellenfelét is – főleg ha nem egy kategóriában versenyeznek.
Szóval lezajlott a futóverseny és ezt követően megkezdhettük a pályabejárást. Az első körre kis csapatunkból egyedül mentem ki, hála istennek nem találkoztam az ózdi futamon tapasztalt számomra teljesíthetetlennek tűnő lefelével, így nem is volt gond. Viszont volt rengeteg kanyar és jó kis homokos talaj. A legviccesebb részt talán a felfutás előtt alakították ki, ahova úgy rakták be az akadályt, hogy jóformán átmásztunk rajta, mert ugrani esélytelen volt. Persze akit hosszú lábakkal áldott meg az Isten és 180-190 cm-rel, annak ez sem okozhatott túl nagy problémát. A pályát egy mondatban legjobban talán úgy lehetne jellemezni, hogy kanyar-kanyar hátán, némi egyenes szakasszal összekötve, helyenként kellemesen süppedős csúszós homokos/meglehetősen rázós talajjal, egy pici BMX-es résszel megspékelve. A pálya talajának egyenetlenségét úgy láttam a profik mindenáron a guminyomás változtatásával akarták kompenzálni. Ezen is jót mosolyogtam, de azon a szinten már biztosan van jelentősége az ilyen apróságoknak is. :)
Három kört mentem bejárás-gyakorlás gyanánt, úgy éreztem annyi épp elég, mert nem igazán voltam a topon.

 A verseny előtt még melegítettem kicsit, és elérkezett a várva várt 11.45-ös rajt, mely ugyan pár percet csúszott, de nem volt jelentős. Dudaszóra kezdetét vette a derbi. Már az első szűkebb részen volt egy kis torlódás, a kapun való kijutás nem ment olyan egyszerűen, de idővel mindenkinek sikerült.
Számomra egy nagy hajszába torkollott ez a futam, mert minden áron meg akartam tartani a hatodik helyemet. Az első két-három kör még nem is volt olyan vészes, de a negyedikben már éreztem az elmúlt két hét hatását és a kipihentség hiányát. A kanyarokat egyre lassabban és egyre rosszabb ívben sikerült bevenni és az akadályoknál sem tudtam túl gyorsan lepattanni és felugrani a bringára. Szerencsére ennek ellenére is hatodikként értem célba, bár Anita rendesen megszorongatott.
Összegezve a versenyen történteket, be kell látnom, hogy a zh időszak és a folyamatos túlórázás a munkahelyen nem igazán tartoznak a kiegyensúlyozott felkészülés elengedhetetlen elemei közé. Ennek ellenére a pálya tetszett, számomra jó technikás volt, így tudtam gyakorolni. A szervezés is jó volt, finom volt a bableves is. :)

Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra, hogy részt vehessünk ezen az eseményen.