2011. november 06-án sor került a SuperCross sorozat második fordulójának lebonyolítására. A megmérettetésnek Salgótarján adott otthont kiváló szervezéssel és egy izgalmas pályával. Meglehetősen sok versenyző gyűlt össze minden kategóriában, ami a helyiek vendégszeretete mellett – úgy gondolom – a kiváló időnek is betudható.
Mi reggel hat óra körül indultunk Andrissal Veszprémből, biztosra mentünk az indulási időt illetően, nehogy lekéssem a nevezést és a rajtot. Útközben megálltunk Vácon a
Velossimo Kft-nél, ahol átvehettük menő
Salice napszemüvegeinket. Jó választásnak bizonyult a pink szín, nem túl hivalkodó, mégis kellőképp csajos.
 |
| fotó: Babka Szabolcs |
Tíz óra körül érkeztünk Salgótarjánba, ahol kényelmesen beneveztünk, majd némi bemelegítés gyanánt megismerkedtünk a pálya nyomvonalával. Őszintén szólva térképen jobb volt látni, mint először végigmenni rajta, de mikor minden természeti nehézséggel megküzdöttem, már sokkal élvezetesebb volt körözni a pályán. Három kört sikerült menni a 11 órakor rajtolók futama előtt, ezt követően már csak a pályán kívül melegítgettem egy kicsit.
Szinte pontban 11:45-kor elrajtoltunk, az elején elég sűrű volt a mezőny, ezért nagyon figyelni kellett az első visszafordítónál, de aztán elég hamar szétszakadoztunk. 8 kör volt előírva a futam indulóinak.
 |
| fotó: Káldi Tamás |
Nagyon megtetszett a pálya a körözgetés közben, pedig a bejárás során nem örültem túlságosan egyes szakaszoknak, főleg a jó kis homokos ”hegyoldalnak”. Nem esett túl jól a tekerés kezdetben, mert izomlázzal a lábaimban érkeztem a versenyre, emiatt kicsit tartottam is attól, hogy esetleg nem tudom majd kihozni magamból a legjobbat, de úgy gondolom jelentősen nem befolyásolta a teljesítményemet. Andris próbált hasznos jó tanácsokkal ellátni a futam alatt, de felfokozott idegi állapotban nálam ez nem tanácsos. Igyekeztem végig tartani a pozíciómat és odafigyelni, hogy minél kevesebb hibával, minél gördülékenyebben sikerüljön venni az akadályokat. Sajnos még mindig rengeteg időt vesztek a tapasztalatlanságom és a technikai hiányosságaim miatt, de bizakodó vagyok, hiszen a barcikai CX óta is úgy érzem rengeteget fejlődtem magamhoz képest. 7 kör teljesítését követően végül a 4. helyen értem célba, ami pont 1 helyezéssel előkelőbb a barcikai futamhoz viszonyítva.
Azt hiszem egy versenyző sosem lehet maximálisan elégedett magával, így természetesen én sem vagyok az, de bízom a jövőben és Marciban, hogy az elvégzett munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
Szeretném megköszönni mindenkinek a szurkolást, Andrisnak a bátorítást és a hasznos tanácsokat, szüleimnek a támogatást és végül de nem utolsó sorban hatalmas köszönet edzőmnek, Blazsó Marcinak.
