2012. január 8-án elérkezett a végső megmérettetés ideje, a SuperCross futam utolsó állomása. A verseny Kerekegyházán került megrendezésre, így szerencsére nem kellett hajnalok hajnalán indulnunk, elég volt 7 óra környékén.Utazás közben úgy tűnt az égiek nem lesznek túl kegyesek hozzánk az időjárás tekintetében, de a pályabejárás során már éreztük, hogy megússzuk a versenyt égi áldás nélkül, és még a nagy hidegre sem panaszkodhatunk majd. Egészen kellemes idő kerekedett, annak ellenére, hogy pár órával a verseny előtt még igencsak lógott az eső lába.
Már 9 óra körül Kerekegyházára érkeztünk, ezért nem kellett kapkodnunk, volt időnk bőven mindenre. Első körben bejártuk a pályát, majd nevezés, öltözés és ismét pálya bejárás, immáron bringával. 4 körön keresztül ismerkedtem az Alfölddel, ami szintet nem tartogatott számunkra, viszont rengeteg kanyar tarkította a pályát. Mindössze 3 akadályt kellett leküzdenünk, 2 palánkot és három lépcsőfokot. Ezek nem is voltak annyira vészesek, de aztán következett a hab a tortán. Egy rövid kis homokos szakasz, ami ”belülről” nem is tűnt annyira rövidnek, hiszen egy röplabda pályán keresztül kellett átverekednünk magunkat. Számomra ez nem volt túl egyszerű. Sikerült pár alkalommal átmennem rajta, de versenykörülmények között már nehezebb volt a helyzet és gyorsabb volt inkább átfutni ezen a részen.
Negyedórával dél előtt ”eldördült a startpisztoly” és elrajtolt a mezőny. Úgy indultunk neki a versenynek, hogy nem tudtuk hány kör vár majd ránk pontosan, de erre a kérdésre hamar fényderült, hiszen az első kört követően már közölték is a versenyzőkkel. Úgy éreztem egészen jól megy a tekerés, tetszett a pálya, nem voltak hatalmas torlódások az egyes pályaszakaszokon és előzni is simán lehetett szinte mindenhol. A rajtot követően az első akadálynál azért még meglehetősen egyben volt a mezőny, de hamar szétszakadoztunk. Szerencsére így a szezon végére már-már majdnem sikerült megtanulni a le- és felszállásokat, így ezen a futamon nem kellett olyan sokat küzdenem ezekkel.
Tetszett a sok kanyar, élveztem nagyon, mert helyenként csúszott a bringa rendesen, hiszen némi nedvesség áztatta a talajt az elmúlt napokban. A röplabdapálya volt az egyedüli rész, amivel nem sikerült igazán megbarátkoznom a röpke 45 perc alatt, de így visszagondolva az is remek kis része volt a pályának. A SuperCross sorozat zárásaként egy kellemes versenyzést követően, végül a negyedik helyen értem célba, ami mondhatni papírforma volt az indulók névsorát figyelembe véve.
13h környékén az elit férfi futam is elrajtolt a master és a hobby kategóriákkal. Izgalmas kis verseny ígérkezett, hiszen ment a matek az összetett elsőség miatt. A szokásos Szilárd - Fejes Gabi párharcnak lehettünk szemtanúi, melynek végén legjobban talán a csatát ugyan elvesztő, de a háborút megnyerő Fejes Gabi örülhetett. Én persze sokkal inkább Andris csatáját követtem nyomon, ami szintén izgalmas volt, de sajnos a végére minden összejött Neki – esés, defekt –, végül a második helyen végzett, de az összetett elsőség így is az Övé lett a hobby kategóriában.
Itt az ideje, hogy a CX szezon végeztével köszönetet mondjak mindazoknak, akik segítették a felkészülésemet és mindenben támogattak. Először is köszönet Andrisnak, hogy bátorított és minden megoldhatatlannak tűnő pályaszakaszon ”átrugdosott”, szüleimnek az autóhasználatért, keresztszüleimnek az ott töltött kellemes percekért, Marcinak az edzéstervezésért, a Velossimonak a szemüvegért és végül, de nem utolsó sorban, mindenkinek, aki szurkolt és buzdított a pálya széléről.